Bakó Balázs
Szombathely, 2011. május 5.
Képek a megnyitóról>>>
Az idei évben ünnepeljük a centenáriumát gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökké történt kinevezésének. Ennek emlékére az egyházmegye Mikes emlékévet hirdetett, amelynek ünnepélyes megnyitására 2011. május 6-án került sor az Egyházmegyei Múzeum és Kincstár numizmatikai kiállításával. A megnyitó ünnepségen Dr. Veres András megyéspüspök úr méltatta püspök elődje életét és munkásságát, csatlakozva a megnyitón szintén beszédet tartó Brenner József nyugalmazott püspöki helynökhöz. Kiemelték, hogy nemcsak a kiállításon bemutatott emlékérmek és plakettek emlékeztetnek a gyűjtő Mikes püspökre, hanem munkásságának ércnél maradandóbb emlékei is. Amikor 1911 novemberében Mikes János gróf megkapta szombathelyi megyéspüspöki kinevezését, Horváth János káptalani helynök így közölte a hírt a papsággal: „Nagy, igen mélyre ható, életbe vágó s életet alakító rekonstrukcióra van itt szükség. S ezt várjuk, bízvást reméljük a II. Jánostól!” Talán nem a véletlen műve, hogy az egyházmegyét alapító Szily János után egy újabb János püspök feladata lett a nagy modernizáció.
A király 1911. november 5-én nevezte ki szombathelyi megyéspüspökké. Püspöki jelmondata jól jellemezte tenni akarását és eltökéltségét: „non confundar”, azaz nem szégyenülök meg.
A beiktatási ünnepségek után nagy lendülettel látott munkához, aminek az eredményei hamarosan megmutatkoztak. Nagyobb horderejű rendelkezései az első években az Egyházmegyei Takarékpénztár és a Martineum kiadó megalapítása voltak. De ezek előtt került sor Szent Márton ereklyéinek hazahozatalára is. Az I. világháború éveiben a répceszentgyörgyi püspöki kastélyban kórházat rendezett be és a betegek ellátását is a vagyonából fedezte, majd a modern felszerelést a szombathelyi gyermekkórháznak ajándékozta. Kétszer utazott el a frontra meglátogatni a frontszolgálatot teljesítő katonákat.
1918-19 a püspök életében nagy megpróbáltatásokat hozott. Elsők között került szembe az új kormányzattal, amelynek eredményeként február 27-én internálták, majd március 29-én a fővárosba szállították, ahol a gyűjtőfogházba került. Kalandos körülmények között álruhában július 30-án sikerült megszöknie.
A fogságból történt hazaérkezése után azonnal belevetette magát a munkába, amelyet nagyfokú precizitás jellemezett. Hivatali apparátusát gondosan választotta ki. Aulikus papjai kivétel nélkül nagy tudású, képzett papok voltak. Kiemelt feladatnak tartotta az oktatás ügyét. Ennek elősegítésére született meg a Szent Márton könyvtár, ahol a papok és tanítók egyaránt hozzáférhettek a szükséges könyvekhez.
Mikes János püspökségének egyházkormányzati szempontból legkiemelkedőbb eseménye az 1927-es egyházmegyei zsinat volt. Az egyházmegye fennállásának 150. évfordulója megfelelő alkalmat teremtett a zsinat megtartására. Az egyházmegyei zsinat talán legfontosabb döntésének nevezhető az új plébániák alapításának támogatása. Az egyházmegye alapítása óta soha annyi új plébánia és lelkészség nem alakult, mint ebben a 25 évben.
Püspöksége alatt szerzetesrendekben is gazdagodott az egyházmegye, ami igazodott a növekvő társadalmi igényhez: karitatív és szociális, valamint oktatási tevékenységet végző rendek telepedtek le, akik szerepet vállaltak a lelkipásztorkodásban is. Püspöksége alatt 9 rendház épült az egyházmegyében. Nevéhez fűződik az Annunciáta Nővérek kongregációjának megalapítása, a szaléziek és a verbiták letelepítése.
Püspöki ideje alatt az egyházmegye fizikai valójában is sokat változott. Nagyon kényes volt a gondozott, karbantartott épületekre és művészi tárgyakra, emlékekre. Ő maga is nagy műkedvelő volt. Saját ízlése szerint rendezte be a répceszentgyörgyi kastélyt, új bútorokkal és festményekkel gazdagította a püspöki palotát is. Negyedszázados működése alatt, anyagi és főleg erkölcsi támogatásával számtalan új templom épült az egyházmegyében. A 20-as években restauráltatta a székesegyházat, amely így eredeti pompájában ragyoghatott. Mikes támogatásával számos egyházi, rendi intézmény épült. Ilyen volt Zalaegerszegen a ferences kolostor és a Notre Dame zárda épülete, Szombathelyen az Annunciáta nővérek anyaháza, a szaléziek tanoncotthona és internátusa. Bár nem volt igazi érzéke hozzá, mégis támogatta a helyi zenei életet. Egyik papnövendéke, Werner Alajos Rómában tanulhatott egyházi zenét és hazaérkezve megalapította a Schola Cantorum Savariensis énekkart, amely világhírűvé vált. Mindezen támogató tevékenységével nemcsak az egyház, hanem az egész megye fejlődését előmozdította. Így a Nyugat-Dunántúl kulturális életében játszott szerepéért valóban megilleti a mecénás jelző.
Negyedszázados aktív munka után betegségére hivatkozva 1935. december 31-ei hatállyal nyugalomba vonult. Lemondása után kérését teljesítve meghagyták számára a répceszentgyörgyi kastélyt, ahol zavartalanul élhetett tovább nagybirtokosi miliőben. Lemondása után a pápa Acmoniumi címzetes püspökké, majd 1939-ben Selimbriai címzetes érsekké nevezte ki.
Utolsó éveit Répceszentgyörgyön töltötte, de sokat utazgatott. Továbbra is tartotta kapcsolatait az egyházmegye papjaival. Különösen sokat tett Mindszenty Józsefért, akinek felszentelő püspöke volt. Utolsó ténykedése egy tervezet összeállítása volt a lebombázott szombathelyi székesegyház újjáépítésére. Ám a terv végrehajtására már nem maradt ideje. 1945. március 29-én a szovjet hadsereg bevonulása közben kastélyában összeesett és meghalt.
Az elkövetkező egy évben kiállítások, konferenciák során lesz lehetőségünk arra, hogy méltó módon emlékezzünk meg egyházmegyénk egykori kiemelkedő püspökére. A numizmatikai kiállítás, amely Mikes János, Konkoly István, Veress András és mások gyűjteményét is bemutatja, szeptember 30-ig látható az Egyházmegyei Múzeum és Kincstárban.
Képek a megnyitóról>>>
Bakó Balázs
Szombathely, 2011. május 5.
<<<Lap tetejére
Nagy érdeklődés előzte meg az Egyházmegyei Múzeum tavaszi nyitását, mivel sokak számára már ismeretes volt, hogy bővül a múzeum gyűjteménye a Brenner János emlékkiállítással. A fiatalon, és brutális körülmények között meggyilkolt Brenner János káplán személyes holmijait a testvér, Brenner József püspöki helynök és múzeumigazgató bocsátotta a gyűjtemény rendelkezésére.
A kiállításban egy rövid életút személyes tárgyai elevenednek meg: a közel hetven éves gyermekjátékok (mackók, katonák, indiánok), könyvek, családi fényképek, iskolai értesítők, személyes tárgyak pl. a fényképezőgépe, és a meggyilkolásakor viselt véres ruházata – ez, szinte kivétel nélkül megdöbbenti és megérinti a látogatókat.
A megnyitóra 2009. május 11-én került sor, több mint kétszáz vendég érkezett. Sokan jöttek Zala és Veszprém megyéből, mivel ez alkalommal egy másik tárlat megnyitójára is sor került. Somlai Julianna balatongyöröki festőművész ikonmásolataiból állítottunk össze egy időszaki kiállítást. A művésznő személyesen is eljött a megnyitóra és nagy örömét fejezte ki, hogy ikonjait a szombathelyiek, és az ide látogatók is megismerhetik. Kiállításainak megnyitóján mindig felajánl egy-egy ikont ajándékba, a szerencsés nyertesek örömmel vették át a képeket.
A kettős kiállítást Dr. Veres András megyéspüspök nyitotta meg, köszöntőt mondott Brenner József püspöki helynök, múzeumigazgató is.
Örömünkre a kiállítások iránti érdeklődés a megnyitó után sem hagyott alább. A nyitás első hetében már négyszáz látogatót fogadtunk. A megnyitót követő napon, a múzeum első vendége Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök volt. Az egyéni látogatók mellett, jöttek már iskolai osztályok is: elsőként érkeztek a Premontrei Szent Norbert Gimnáziumból - Dancs Zsanett tanárnő kíséretével – a művészeti osztály tanulói, majd a zalaegerszegi Mindszenty József Általános Iskola diákjai. Az idei első zarándokcsoportunk Pásztóról érkezett lelki vezetővel – az atya a napokban egy másik zarándokcsoporttal újra visszatér. Több turistacsoport is „betévedt”, ők szintén érdeklődve nézték a Brenner- kiállítást és a róla szóló Jó pásztor című zenés drámát.
Képek >>>
Horváthné Simon Katalin